Húúúúú!

Valahogy úgy emlékszem, Teri anyám mindig a szomszédunk volt. Gyerekként ismertem meg és mindig, mindenben ott volt, ahogy mondják, jóban-rosszban számíthattunk rá. Apám, anyám csak Terkának szólította. Szókimondó, nagyszájú, hangos asszonyság volt. Szeretett jókat enni és inni, nagyokat nevetni, és imádott veszekedni. Szó szerint, mert a legkisebb ellentmondásra heves ellenkezésbe, nagy hangú érvelésbe csapott át,… Tovább »

Ahogy halad az idő egyre biztosabban érzem, hogy meg kellett volna állni. Az autóból csodáltuk a tájat, a törlőlapátok alig bírták, olyan sok és sűrű hó esett. Hátul ültünk, a gyerekek kerek szemmel kukucskáltak, látszott rajtuk a fáradtság, de elaludni egyikük se tudott. December huszonnegyedike volt, már majdnem este. Alig volt autó az utakon, aki… Tovább »

Vacak öregszik… Nincs mese, a kutya mostanra tényleg naphosszat durmol, és csak estére elevenebb, amikor hazajön Péter, aki számára az Isten. Ilyenkor hajlandó még a lábához furakodva nyögdécselni is, miközben engedékenyen hagyja, hogy jól megdögönyözzük. A mindig engedelmes, alkalmazkodó kutyánk felvett egy csomó, bosszantó új szokást, ordításba kergetve engem. Az otthonunk rendje nálunk is az… Tovább »

  Nem tudom, lehet, hogy totál analfabéta vagyok a technika vívmányaihoz… Megtalált egy gyerekkori (Istenem, negyven egynéhány évvel ezelőtt volt..) barátnőm. A drága lélek vidéken lakik a családjával. Három felnőtt gyerek, ugyanannyi unoka, férj és a hozzájuk tartozó tennivalók. Ő a logisztikai bázis testüknek, lelküknek. Szóval újból felépíteni a kapcsolatot csak az interneten volt elképzelhető…. Tovább »

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!Sok sikert!... Tovább »