Vacak öregszik…
Nincs mese, a kutya mostanra tényleg naphosszat durmol, és csak estére elevenebb, amikor hazajön Péter, aki számára az Isten. Ilyenkor hajlandó még a lábához furakodva nyögdécselni is, miközben engedékenyen hagyja, hogy jól megdögönyözzük.
A mindig engedelmes, alkalmazkodó kutyánk felvett egy csomó, bosszantó új szokást, ordításba kergetve engem. Az otthonunk rendje nálunk is az én dolgom, és Vacak rendesen kibabrál velem naponta. Sétálni már nem hajlandó, de a kertbe még kimegy, hogy a dolgát elvégezze. Van ám rengeteg fű, meg zöld terület, az aszfalton élő kutyák mind kezet csókolnának érte.
De Vacak egy jellem, mindig is az volt. Úgyhogy ha elhatározta, hova, merre indul, és meddig, kizárt dolog, hogy rávegyem, legalább a burkolt részek határát érje el, tegyen már meg mintegy nyolc vagy tíz lépésnyit… Szóval hol itt, hol ott örvendeztet meg kis csomagjaival, és mázli, ha rendben az emésztése… Én meg anyázok, és vagy üvöltve közlöm a családdal, hogy végleg elegem van, vagy csöndes megadással hozom a felmosó vödröt is a kis műanyag zacskók mellé. Hangulat kérdése. Csak azt nem tudom, miért van az, hogy ez a dolog egyedül engem hoz ki a sodromból?!
Ha szólok valamiért, és nincs kedve hozzám, eljátssza, hogy nem hallja, és nyugodtan csinálja, amit addig. Rajong érte, hogy a pofáját beletörölje valamibe. Különösen kitüntetett darabunk egy fotel, amit az aljáig szövettel vont be a kárpitos.
Vacaaaaak nem szabaaaad! – rikácsolom ilyenkor, de ő oda se neki. Öreg vagyok, és nem hallom – látom ilyenkor a képén. Bezzeg, ha Péter kibont a konyhában egy kockasajtot! Nem tudja olyan halkan intézni, hogy Vacak ne érkezne az ajtóba előbb, mint ahogy a műveletet befejezi. Valahogy ezt a zajocskát mindig megneszeli…
Máskor elnézem, ahogy a kutya nagyon mélyen alszik, álmodik, és álmában mosolyog és szalad, száguld úgy, ahogy évek óta nem képes. Ilyenkor összeszorul a szívem, mert eszembe jut, mi lesz, amikor nem lesz köztünk… Tudom, hiányoznak majd a bosszantásai is.
A fotel majd új külsőt kap.
Húúúúú! De most nem jó kedvemben….
